Idén nyáron lábunk inkább a pedált koptatta, a bakancs helyett. Erre rádöbbenve, koptatási igényünket párosítottuk, egy 100 éves évfordulóval. Természetesen Tátra, természetesen Komarnicki. Bár az első mászás időpontja 1913.V.12., azért a jubileumi évben benne vagyunk. :-)
Vörös-patak-torony, a bal gerincen visz a normál út, a jobb oldali visszahajló falon a Komarnicki-Teschler út |
In medias res, első pihenőnk a Hosszú-tavi menedékháznál volt. Napsütés és turista hegyek. Továbbindultunk a Rovátka felé, a torony a hágó jobb oldalán található, alatta egy hangulatos, füves nyereg a Felső-Rovátka. Kicsit feszélyezve éreztük magunkat, mert a szembejövők többségén sisak volt, a mieink pedig a zsákban pihentek.
középen a Rovátka, jobbra a VPT, balra a Kis-Viszoka |
Rovátka-csúcsról a VPT |
Rováka-csúcsról a Kis-Viszoka |
A nyeregben beöltöztünk és tétován kerestük az utunkat. Nem nagyon volt számunkra egyértelmű már a kiindulás pont sem. A leírást lent hagytuk az autóban, de találtunk egy friss leszakadást is, ami átalakította a falat. Végül kizárásos alapon megegyeztünk egy úban, Peti elindult.
A kalauz IV-re adja az utat. Standot építettünk, de ameddig láttuk csak egyetlen biztosítási lehetőség volt csak a falban, egy keskeny repedés. Természetesen szögnek való repedés, mi meg csak éksort és friend sort hoztunk.
Többszöri próba után inkább feladtuk. Összepakolt zsákjainkat lent hagytuk, és lógó orral felmentünk a II+ nehézségű normál úton.
Visszatérve a Rovátkára, megállás nélkül nekimentünk a Kis-Viszoka, északi gerincének. Az út jól bekezdett, egy hasadékban kellett felmászni, majd a tetején át kellett lépni-dőlni a szemközti falra. A gerinc élvezetes volt, két felszökés jelentette az átlagosnál nehezebb részt. (II. - III.)
Az utolsó szakaszt már nagy közönség előtt tettük meg, akik a csúcson csücsültek. Az út ~ 50p volt a hágóból.
A csúcson csak vizet ittunk, majd a Dubke-résen keresztól visszatértünk a völgybe. Felső része igazi kőbánya, néhol egyszerűen csak át tudtunk csúszni.
Leérve a völgybe megettük a maradékot és laza tempóban kocogtunk le az autóhoz.
[2013.09.08.]
A túra becsült hossza: 22km.
a gerincen |
csúcsközelben |
A csúcson csak vizet ittunk, majd a Dubke-résen keresztól visszatértünk a völgybe. Felső része igazi kőbánya, néhol egyszerűen csak át tudtunk csúszni.
le a Dubke-résbe |
a kőbánya alatt |
biztonsági lánc |
Leérve a völgybe megettük a maradékot és laza tempóban kocogtunk le az autóhoz.
[2013.09.08.]
A túra becsült hossza: 22km.
116. Vörös-patak-torony (2378 m, *2376 m)
Divá veža
Dzika Turnia
Roter Flossturm
A Tátra főgerincében a Közép-hegység és a Kis-Viszoka között emelkedik a szép alakú, kettős ormú Vörös-patak-torony. Ormai közül a d. a főorom.
Első megmászók: Englischné Jülg A. és Englisch K. -- id. Hunsdorfer J. vezetővel. 1898. VII. 14.116.B Déli gerinc, a Rovátkáról
II+/3
A Rovátkáról fel É felé a gerincre és ezen könnyen a Rovátka-csúcsra (10 p). A túloldali gerincletörésen két meredek falacskán (II+) egyenesen le, és egy kis sziklafogat átmászva, a Rovátka-csúcs és a Vörös-patak-torony közötti széles, füves nyeregbe (Felső-Rovátka).
A nyereg egyenesen elérhető: a Nagy-Tarpataki-völgyből, a Rovátka alatti katlanból. Könnyű, de elővigyázatosságot igénylő, meredek, füves terep. A Rovátka alatti lejtő fele magasságánál, a Rovátka-csúcs sziklái alatt rézsút j., a Felső-Rovátkához felhúzódó nyitott szakadékhoz. Eleinte a bal szélén, majd a medrében fel a nyeregre.
A nyereg túlsó végén, a csúcstömb felszökésének tövében, gyengén emelkedő, kényelmes fűpárkányon (25-30 m) ki a ny. oldalba, a csúcstömb és egy b. elálló kis csücsök alkotta csorbához. A csúcs ny. falán 5 m-t fel, azután j. emelkedő táblás párkányon tovább. Ez a d. gerinc közelében egy kéményszerű keskeny vályúnál ér véget. A vályúban keveset fel, azután a jobb oldali lépcsőkön fel a d. gerincre és ezen a csúcsra (35 p).
Útváltozat: egyenesen a déli gerincfelszökésen IV/3
A felszökés tövéből 2 méternyire, j. fel a gerincre, erről érdekes táblán 5 m-t vízszintesen b. egy jó állást nyújtó, kiugró kis sziklafejig. Erről 4 m-t függőlegesen fel, azután igen meredek és sima táblán 2 m vízszintes oldalmenet b., a sarok mögötti kéménybe, amely (20 m) egyenesen felvisz a gerincre, ezen a közeli csúcsra.
(Komarnicki Gy. és Teschler I., 1913. V. 12.)89. Kis Viszoka (2429 m).
A Kis Viszoka a Lengyelnyeregtől keletre fekvő, sűrűn látogatott, híres kilátóhegy. Tövében három völgy terül el: a Marmotavölgy és a Nagytarpataki völgy, amelyekbe igen meredek falakban szakad le, - továbbá a Felkai völgy, amely felé viszont enyhe, omladékos lejtőkkel ereszkedik alá. A Kis Viszokában a Lengyelnyereg felől - nyugatról - jövő főgerinc megtörik s északi irányban ereszkedik alá a Rovátka mély bevágásához. Azonkívül a Kis Viszokából - a nyugatról jövő főgerinc egyenes folytatásában - kelet felé egy hosszú oldalgerinc indul ki, amely a Bibircsben éri el a legnagyobb magasságát s a Nagyszalóki csúccsal ér véget. Ebben az irányban - vagyis keletre - a Dubkerés választja el a szomszédos Szontághcsúcstól. A Kis Viszoka kilátása igen szép és kiterjedt. Különösen impozáns a szemben emelkedő Gerlahfalvi csúcs széles tömege s szép a Nagytarpataki völgy változatos hegykoszorúja.
4. Északi gerinc (a Rovátkáról).
Meglehetős nehéz, kitett és szép gerinctúra.
A gerinc a hágóból karcsú tűvel kezdődik, amelyet jobbról megkerülve, a tű és a következő gerincfelszökés között lévő hasadékban mászunk fel reá. A tű tetejéről átdőlünk a szemközt lévő falnak és annak apró egyenetlenségein felhúzódunk a gerincél baloldalára vezető párkányra. Tovább az él baloldalán, majd magán az élen, meredek, de jófogású kőzeten. Egy jellegzetes gerincfelszökés előtt jobbra ki egy párkányra, majd egy meredek, sekély vályúban vissza a gerincre s ezen egy toronyra. Laza tömbökön le egy keskeny csorbába. A következő áthajló falacskát balról győzzük le; tovább könnyű tömbökön egy második toronyra. A mögötte levő csorbából a baloldalon egy keskeny repedés segélyével fel a gerinc folytatására, majd annak jobboldalán egy kinyomó kőtömb mellett még mindig nehezen tovább. Kőparipa, majd nagy kőtömbök; a gerinc végül egész könnyűvé válva visz fel a csúcsra (2 ó).
(Kienast F., Breuer J. és Spitzkopf U. P. vezetőkkel, 1907 VIII. 7.)2. A Dubkerésből (délkeleti gerinc).
Igen könnyű.
Télen: A Dubkerés 2 útjával télen a legkönnyebb és legcélszerűbb út.
A hágóból a mérsékelt meredekséggel emelkedő gerinchátnak bal (felkaivölgyi) oldalán törmeléken s tömbökön fel a csúcsra (1/4 ó.).
[A Dubkerésen át különösen a Nagytarpataki völgyből szokták a Kis Viszokát előszeretettel megmászni. Ez az útkombináció a Nagytarpataki völgy felől jövők részére a legrövidebb útvonal a Kis Viszokára, amellett nem túlságosan nehéz és tájilag jutalmazó.A Dubkerésen át a Felkai völgyből való felmenetnek, tekintettel a Lengyelnyergen át vezető - sokkal jobb - útnak közelségére, semmi értelme sincsen.]
Forrás: http://www.fsz.bme.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése