Utoljára 2007-ben jártam a Tátrában. Egyéb elfoglaltságom miatt persze máshová sem jutottam el. A többiek szokásos módon mozgolódtak, de ők b.....k írni. Naszóval, kései évadnyitó túrának kinéztünk, egy bemelegítő, eldugott gerincet. Pontosan a Kapor-csúcs alatti, Felső-Kapor-hágóból, a Hlinszka-tornyon át, a Csorbai-csúcsig nyújtózót, ami szerényen megbúvik a Bástya-gerinc oldalában.
Ezért is volt szimpatikus, elhagyatott, nem túlmászott. Ilyen helyen keresni kell az utat, nem a kitapodott ösvényt kell követni. Természetesen egy gerincen nem nagyon kell keresni a gerincet, de néhol azért szükség van a kalauzra is. Na, ezeken a helyeken általában rossz felé fordultunk.
A szokásosnak mondható 4 óra körül indultunk. Parkolás a poprádi-tavi megállóban, majd suhanás fel a Felső-Kapor-hágóba, pár száz darab légy kíséretében.
 |
| legyek ura |
Az út indulhatna az Alsó-Kapor-hágóból is, de ide ugye kényelmes turistaút visz fel, így nem kell a törmeléken erőlködnünk. Kicsit pihentünk, mert eddig nem nagyon álltunk meg. A hegy egyébként még sok helyen havas (a Nagy-Hincó-tó helyenként még jeges!), és szinte senkivel sem találkoztunk. (nem úgy két héttel később, amikor ugyanitt sorban kellett állni, hogy lenézhessünk a Hincói-tóra) Evés-ivás után elindultunk az Alsó-Kapor-hágóba.(~10h)
A két hágót egy kis sziklás-füves gerinc (Kapor-váll) köti össze, mi próbáltunk a gerincen maradni, bemelegítőnek tökéletes. Átláboltunk a kisebb-nagyobb hepéken és hupákon, és elértük az első jelentősebb pontot, a Kapor-tornyot. Innen egy vizes, mozgós, visszahajlós falon kellett lemászni. Ez a rész valószínűleg kikerülhető a Hlinszka-völgy felé.
 |
| a Kapor-torony oldalában |
 |
| ereszkedés a hónyelvhez s Hlinszka-csorbába |
 |
| Kapor-torony a túloldalról |
 |
| ezis |
Amikor lekínlódtunk, egy hóval borított csorbában (Hlinszka-csorba) találtuk magunka. Alulról is láttuk a hónyelvet, de nem gondoltuk, hogy át is kell lábalnunk rajta. Ez úgy történt, hogy megragadtuk a hó taraját és lépéseket rugdosva, áttipegtünk. A nyári kánikulához szokott kezünket többször is rituálisan ráztuk és lehelgettük a rövid út alatt.
Lemászás és átkelés közben több kőlavina is indult a Bástya-gerinc oldalából, a fejünk felett is bizonytalan halmokat láttunk a Hlinszka oldalában. Ezért a havas betét után a sziklafal tövében, kötelet kötöttünk. Egy kötélhossz után felgyalogoltunk az első komolyabb akadályig. A kalauz azt írja, hogy egy nagy kémény után, egy jobbra hajló hasadékban visz az út. Találtunk egy megfelelő hasadékot, elindultunk benne. A hasadék egyértelműen vezetett, és az első stand után, egyenesen indultunk tovább. Innen viszont vissza kellet fordulni a bizonytalan kőzet miatt, és balra fordultunk. Ebben az irányban már egy szöget is találtunk. A következő kötélhossz, már egy füves-köves bevágásban végződött, és felvezetett a gerincre, a csúcstömb alá.
 |
| Hlinszka-torony |
 |
| visszatekintve a hágóra |
 |
| előttünk a Csorbai-csúcs |
 |
| Hlinszka-torony |
A Hlinszka-tornyon elraktuk a kötelet, mert a végén már csak össze voltunk kötve, de nem raktunk közteseket. Utunk továbbra is a gerincen folytatódott, ami levezetett a Malompataki-hágóba, ahonnan a Csorbai-csúcsra vezető gerinc indult. Lemásztunk a gerincen, és nekiindultunk a következőnek. Két sziklatű felé fordultunk, amik a gerinc közepén emelkedtek. Utunk közöttük vezetett, így az elsőre felmásztunk.
 |
| visszatekintve a Hlinszkára |
 |
| az első tű |
Az út eddig határozottan a gerincen vezetett. Bár nem volt nagyon 'kitaposva', de remekül lehetett követni. Számomra ez a két szakasz volt a legélvezetesebb. Tempósan lehetett haladni, mindig akadt kéznek-lábnak hely még a sima táblákon is.
Elérkeztünk a gerinc legnehezebb részéhez. Kötelünk viszont elrakva, összes felszerelésünk egy éksor, ezért inkább kerültünk egy könnyebb úton (kb. II). Ez úgy nézett ki, hogy a fal bal oldalán egy repedésben vágtunk neki, amit biztonságosan lehetett mászni kötél nélkül.
Rövid időn belül könnyebb terepre kerültünk. Mivel az időspórolás miatt is kerültünk, ezért meglepetten tapasztaltuk, hogy előttünk a csúcs. (14:45)
Itt rövid pihenőt tartottunk, és megkerestük a lemeneti utat. Ez egy rendes, papírformaszerű kőbányába volt rejtve. Szumma-szummárum lesétáltunk a Malom-völgyön keresztül, a poprádi-tavi parkolóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése