2015. február 2., hétfő

Évzáró a Magas-Tátrában 2014 ( Birkenmajer pillér - Siesta / Mandala)

2014.december. 26-28.
Jani cimborám 26-án hajnalban érkezett Egerből,  Salgótarjánba, és innen már ketten, 2,5 órás autózás után értünk Nova Lesnára, szállásunkra. Útközben a hegyeket látva (a D-i oldalról kevés hó takarta) és az előző napok enyhe időjárása miatt úgy határoztunk, hogy átmegyünk az északi részre és megnézzük milyenek a viszonyok. 

Lesnáról, Brezó és Gabi társaságában, négyesben gurultunk át a Belá-patak völgy bejáratához és onnan célba vettük a Cseh-vízesést. Útközben a viszonyokat látva, gondoltuk hogy mászás nem lesz aznap, mert jég kezdemények is alig voltak ott, ahol ebben az időben már mászásra alkalmas terep fogadja a mászókat. Útközben, egyre sűrűbben esik a hó és mire a kiépített táborig fölérünk, kb.10 cm friss hó takar mindent.


A táborban tartózkodó három pároson is látszik, nincs az a – de jó hogy kijöttünk – érzés…. Úgy döntünk, azért ránézünk. Egy szűk órás gyaloglással érjük el a vízesésünket tápláló tófal peremét. Hát igen… - kell egy jó pár hideg nap hogy ez a bővizű zuhatag, mászható jéggé fagyjon.  

Visszafordulunk és már sötétben érünk az autóhoz, amit kb.15cm hó borít. Mire a  szállásra visszaérünk, este 7óra van. Vacsorát  főzünk és  lassan megérkeznek a többiek is.

 A következő napi célokat már nyolcan tervezzük egy-egy pohár hazai vörösbor kíséretében. A reggel nehezen indul. Mire a csapat össze szedi magát 8 óra van és 10 mire a Veverkov jég alatti törmelék kezdetéhez érünk. A két Csabi, Brezó, Gabi és jómagam úgy döntünk, hogy megmásszuk a Siesta nevű utat, a Birkenmajer-pillérre.


Mivel a Veverkov jege, még nem elég vastag a biztonságos mászáshoz, ezért balról megkerülve jutunk föl a kuloárba.


A kuloárban, a harmadik felszökés után balra indul az utunk. A beszállásnál úgy döntünk, hogy a könnyű részeket ami M2-3, egy M4 körüli rövid szakasszal, a gyorsabb haladás érdekében kötél nélkül másszuk /45 perc/ .


A 'kulcs' egy M4+-es tagolt, jól biztosítható hasadék.




Kb. 20 perc múlva már a többieket biztosítom egy szögből és hevederből rögtönzött standból. Most jól jön a lent megtakarított idő.



Délután 3 óra van, mire mind az öten a standpárkányon vagyunk. Elindulunk vissza, ami egy 40m ereszkedés, kb. ugyanennyi lemászás könnyű terepen, részben törpefenyők között majd egy újabb, de rövidebb 30m ereszkedés egy kötélgyűrűvel megkötött tömbről, a megközelítéshez használt kuloárig.




A kuloárban, már fejlámpával ereszkedünk, mászunk le a Veverkov felső standjáig. Innen két ereszkedéssel / kb. 70m/ érünk a jég alá. Pakolás és irány Tarajka. 45perc múlva az állomáson vagyunk. Az este a szálláson, hasonlóan az előzőhöz, jó hangulatban telik. 


Következő napra, a Mandala nevű utat célozzuk meg Kosztán Csabival, ami ugyancsak a Birkenmajer-pillérre vezet.



A 2008-ban, P. Jackovicˇ és M .Medvec által nyitott út, a pillér ÉK-i fal lábánál, a turista útról is jól látható sziklaüregben indul. Egy pikkely repedését  követve, kb.15m-en keresztül enyhén balra tartva, majd az üreg felső peremét elérve, a repedés elvész egy erősen törős kis vályúban, melynek végén,  egy fenyőfát jobbról kerülve érek ki egy nyitott térségre és célzom meg a tőlem balra kb. 20m-re lévő méretes fenyőfát, stand /.A2 M4/. 

Délután 12.30, mikor elérem a standot, 2,5 óra alatt mászom a hosszt, amivel valószínű nem döntök rekordot, ha csak nem a lassúságit. Egy hevederrel körbekötöm a fát, amire elég szűk, a 180-as. 

Stand, kivehetsz!!!-kiáltom. Csaba mint a megváltást fogadja a felkiáltást és válaszol, kivettelek!!! - 17c°-ot mutat a hőmérőm, felel. Az igen! Gyorsan szedem a kötelet és behúzom. Indulhatsz! Pár perc telik el és már érzem, hogy tényleg hideg van. 

Indulok!-kiált Csaba. Feszesre húzom a kötelet, mert az első pár köztes nem a legjobb. Egy függő repedésbe vert vékonyka piros szeg, ami lefelé konyul a terhelés, repedés irányában, aztán egy pár kis méretű rock, majd egy hex. Na az már jó. Megint egy hex, közepes friend, beszorult, korhadt friend, egy közepes friend, ami minden áron keresztbe akar fordulni, de tart. 
Egy rozsdás bong jó magasan. Fölé friend olyan 3-as körüli, majd még egy. 
Jön a törős rész. Friend megtoldva egy gyűrűvel, megvezetve egy bütykön hogy jó irányba terhelődjön. Egy rock összefagyott tömbök közé. 
Kiállás, friend 3-as körüli egy nyíló, sekély repedésben. Magasra föl egy vékonyka szeg. 
Megvan, egy kis pihi. 
Jön a törmelékes vályu, majd balra a kis fenyőfa meggyűrűzve, mintha lábujjhegyen állna. (lentről jobban néz ki) Hágóvas föl, jégszerszám elő. Egy nehezen biztosítható kb. 17m M4, és a stand, az idő 14.45, Csabinak 2 óra. 

Közben feltámad a szél. Úgy mozgok, mint egy robot, teljesen elgémberedtek a végtagjaim. Úgy döntünk, visszaereszkedünk. 
1,5 óra múlva tarajkán vagyunk, megiszunk egy sört és 45 perc múlva már az autóban ülve, a szállásra tartunk.
29.-én reggel hazaindulunk Janival.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése