stalpinklub: Magas -Tátra, Tompa [2293m]

A Tompa eddig nem vonzott, pedig a többiek már másztak rá szép utakat. Most valamiért mégis bekattant. A jó idő miatt két napra terveztünk, a többit a helyszínen döntöttük el. Végül az Andrási - Gálfy borda, és a Banán kerekedett belőle, ill. kanyarodott. 2014.02.04.-05.

Andrási - Gálfy borda

Két nap, két út, két ember, na jó hagyjuk. :-)

Kezdjük a szokásos időjárás jelentéssel. Útközben a leghidegebb -12C⁰a körúton már +5C⁰. A hétköznapnak megfelelően alig lézeng valaki a hegyen. Nem bánjuk. Pakolunk és arra eszmélünk, hogy letértünk az Omladék-völgybe, ideje átvenni a bakancsokat. A hídon még átlábolunk, hogy jobban rálássunk a felmeneti útra. Egy kőfolyáson megyünk fel a beszálláshoz.

Banán Extra beszállása

Hó van, bár az évszakhoz képest nem sok, viszont friss porhó. Ez meghatározza a két napunkat...

Andrási - Gálfy borda (III.)

Az út beszállása alatt remek párkány található, magunkra vesszük a vasakat. Pár lépést lépünk felfelé a havas bevágásban, és nagy lendülettel nekiállok a falnak egy helyen. Kis idő múlva rájövök, hogy ez nem a III-as beszállás. Picit feljebb megyünk, megtaláljuk az utat. Elviselnék valami könnyebb indulást bemelegítésnek. A porhó semmit sem tart, viszont remekül elfed mindent, le kell ásni szikláig, fűcsomóig. Komfortosabbnak éreznék néhány helyen egy kötelet is, de az egész végig a zsákban marad.

a felszökés teteje

Az első szakasz felszökése után könnyebb rész következik. Nyomokat is találunk amik kitérnek jobbra a sziklásabb részeknél, mi tartjuk a gerinc vonalát. Az idő fergetegesen tiszta, szélcsend van lassan a nap is ránk fordul.

Az első szakaszon van egy emlékezetes szakasz, ahol ki kell dőlni a falból, előtte kicsit bujkálni. Persze a zsákon lévő két bot makacsul akad mindenhová.

a Banánból fotózva

alulról

Következetesen próbáljuk tartani a gerincet. Nehézsége változó, van benne néhány, a jelzettől komolyabb rész is, bár lehet, hogy csak a hó mondatja velem. Az egyik rámpáról néhány lépés után lecsúszok, pont akkor, amikor megfognék egy határozott taréjt. Az egyik csákány fog meg. Kicsit még szemlélgetem a bennragadt, sárga friend-et, de inkább kerülöm jobbról egy könnyebb úton.

Időközben haladunk felfelé. A hó semmit sem javul, inkább eltakar mint ápol, bár néha valószínűleg jobb nem-látni, hová akad a csákány. Kesztyűink kezdenek átázni. Sokat küzdünk a kantárokkal.

Végül elérjük az utolsó felszökést. Persze, ezt akkor még nem tudjuk. A nyomok itt áttérnek a Superculoir felső hófolyosójába, ill. jobbról kerülik a sziklákat. Mi a felszökésre vezető havas - sziklás szakaszt választjuk. Még egy utolsó hótúrás, és fent vagyunk a gerincen.

Itt fenséges panoráma, és kis szél fogad, az égen különös felhőkkel. Öltözünk, pakolunk és indulunk lefelé a hágó felé. Beszállástól, kiszállásig az út hossza: 3,5 óra.

Lassan teljes a sötétség, 17 óra van. A hőmérséklet leesik, -5C⁰ Reggelre -9C⁰. Minden nedves ruhadarabunk keményre fagy.

Banán (II.)
Másnap ugyanott állunk, és nézzük a falat. Kérésemre maradunk a Banán mellett. Felmenet ugyanott, beszállás kicsit jobbra. Amikor odaérünk egy parti éppen eltűnik a bevágásban.

a Banán beszállása

Legalább nem kell keresnünk, a beszállás helyét. Rövid sziklás-füves szakasz után hóba érünk. Némi fenyő - boulder, és elérjük a sziklás szakaszt. Az előttünk járók kerülik ezen részeket.

Van néhány kompaktabb szakasz, ahol oda kell figyelni. A lenti szép szakaszon, egy sima rámpára kell kilépni, és fent az élbe akasztgatva, áttipegni.

A kalauz szerint van az útban valahol, egy IV.-es szakasz is. Az idő kicsit felhősebb mint az előző nap, de még mindig nagyon optimális. A súly miatt csak műanyag palackot hoztunk, így a jégről isszuk le kortyonként a kásás vizet. A nagyobb jégdarabokkal el lehet játszani.

Jó ötlet volt ezt az utat választani, s nem nehezebbet. Így is érzem a fáradtságot. Az egyik helyen elkavarok, visszamászni nem akarok. Elszöszölök, előttem karnyújtásnyira a könnyű szakasz. Leragadok, többszöri próbálkozásra sikerül átküzdenem magam. Krisztián elhúz. Még haza is kellene vezetnem...

Mivel rövid az út, a gyorsaság miatt nem kell kerülni a sziklákat, de a gerinc hívogató közelsége erre csábítana. Egyenesen felvezet a havas út. Krisztián viszont ráfordul az utolsó sziklára is.