2013. április 22., hétfő

Dobrocsi őserdő

Április 7. Nem akarunk sarat dagasztani, ezért elindulunk havat keresni. Meg is találjuk, egy gyönyörű, autóval kalandos völgyet követve. Nagyrészt egy méteres, mármint a hó. Követem az előttem kanyargó, régi nyomot, ami hirtelen balra tér. Megyek utána, arra kisebb a hó. Majd azon töröm a fejem miért vett ez hágóvasat? Milyen hágóvas ez? Van vagy öt foga. Basszus ez medvenyom. Hiába, így jár az ember, ha őserdőbe téved.
kitaposott turistaút :-)
Lassan be kellene vezetnem egy, vasárnapi ebéd kategóriát a blogra, mivel most is ezt a neves eseményt váltjuk ki laza túrával. A felvidék felé indulunk hó után, útközben döntünk a célról. Az út többcélú, bringázási helyszín felderítése is bujkál a háttérben. Más élmény is ér minket, megpillantjuk életünk első vadmacskáját. Erős testfelépítés, pumásan tömött vaskos farok, végén fekete pamacs. Megtorpan, bámul, neki is élmény, most lát bennünket először. :-)

a Poltári öreghíd és a rajta áttörő Ipoly

A Dobrocsi őserdő éppen száz éves. Mármint 100 kerek esztendeje nyilvánította azzá, helyezte védelem alá az állam. Területe 103,85 ha, és 700-1000 m magasságban terül el. Fő alkotója a fenyő, bükk valamint szilfa. De nemcsak a flóra, hanem a fauna is jelentős, rovarok, gerinctelenek, kis és nagy emlősök. Itt picit időzzünk el pár pillanatot gondos eleink nagyszerű tetténél. Ugyanis szlovákia legrégebbi őserdejét, 1913-ban két másik területtel karöltve, tekintettel ősi jellegükre természeti emlékként kívánták az utókor számára fenntartani. Természetesen ezt a Magyar Királyi Fölművelésügyi miniszter határozata alapján. Az idő őket igazolta...



Az út mellett akkora hófalak vannak, hogy képtelenség leparkolni, ezért visszamegyünk vagy 2 kilométert, egy pár házig. A turista út közvetlenül az autóútról ágazik le. Kiinduló pontunk Tlsty Javor [1023m].


Nem messze onnan futunk bele a nyomokba. Tovább megyek rajtuk, pár lépés múlva egy fenyőhöz ér. Fejmagasság fölött egy karomnyom. Ha jól gondolom így jelzik erejüket, nagyságukat a többieknek. Minket meggyőzött, maradunk a jelzésen.


 

Tovább bandukolunk a mélyülő hóban, vidám hangulatban. Utunkat, újból medvecsapások keresztezik, fényképezünk vadul. Hopp, az egyik nyom a turista utat követi. Nem hiába nevelkedtünk a kelet-német western filmeken, Gojko Mitic-et megszégyenítő módon vizsgálgatjuk a nyomokat, teljesen friss. Tovább megyünk, ilyen sem volt még, előttünk a nyomot egy medve taposta. Nemsokára farkasnyomok keverednek a medvenyomok közé. Nincs túl hideg, de az anekdoták belénk fagynak. :-)





Elérjük a völgy alját, itt található Sedmák-i ház [830m]. Patak, LKT, terepjáró, füstölő kémény, az úton bitumen. Végre civilizáció. :-) Medvebácsit nem zavarja, nyomai a ház előtti úton vezetnek.

Sedmák
A keskeny műúton indulunk tovább, ez a Brotovo-völgy. Már unottan szemléljük a völgyet átszelő nyomokat, blende kioldó izmaink meg sem rezdülnek. Terveink szerint a tájékoztató tábláig megyünk, és az útról szemléljük az erdőt, az ugyanis fokozottan védett, belépés csak vezetővel. (de egyébként is túl nagy a hó :-))
Egy kis patak után megtaláljuk a védett területet jelző táblát. Innen egy meredek hegyoldal következik, sűrű, sötét fenyvessel. Pod Pralesom-ig [730m] megyünk, itt állnak a táblák.

         


A tábla szerint 1964-ben kidőlt egy hatalmas jegenyefenyő. Méretei: átmérő 193cm, magasság: 56m, 54,9m3 faanyag, cirka 500 éves kor. A legmagasabb fa az erdőben: 58m.



Személy szerint engem jobban érdekelne, az őserdő bükkös, szilfás része, de itt jegenyefenyőket láttunk. A látogatókat egy 2 órás úton viszik végig a védett terület szélén, a Vydra csoport túravezetői. Szeretnénk még visszatérni...
Visszafelé találkozunk a ház lakójával is, éppen szénát visz az vadaknak. Előkeveredik egy nagyobb kutya is, talán a farkasnyomok rejtélye megoldva. :-)
 
    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése