Bénai sziklák

A bénai sziklák meglátogatására indultunk egy napfényes, vasárnapi ebéd előtti, túra keretében. Mint kiderült nem nagyon kellett keresnünk mert számtalanszor láttuk már őket a völgyben autózva. Tehát a bénai sziklák meglepő módon Béna falu fölött találhatóak a völgy peremén. Leparkoltunk a templom mellett, és a sárga jelzést követve, a még éppen fagyott, homokkőbe vágott utakon felvágtunk a felettünk magasodó erdős gerincre.

Jobbra a levelek hiányában lassan kibontakozott a Csomai-bánya hegyet csonkoló látványa. A jelzés itt egy jobbos kanyarral bevezet az erdőbe. Némi erdei hótaposás után kiértünk az aszfaltozott útra, ami a bányába vezet. Bár a bánya kísértése nagy volt de mi megkeményített arcéllel tovább haladtunk, újra visszatérve az erdei útra. Kis idő múlva már egy ipari erdőben tapodtuk a hóval borított ágakat. Az út rövid emelkedő után felvágott a gerincre, mi pedig engedve az évek alatt kifejlődött erdei ösztönünknek, átvágtunk a kis bozóton és ott álltunk a sziklák felett. (ja és volt ott egy jelző tábla is :-))

Már a kilátás miatt is érdemes ide feljönni, a völgy és a településein túl, szép rálátás van a Karancsra, a Monoszára.

Persze ez köszönhető a falevelek hiányának is. A bénai sziklák mint a környék szikláinak nagy része vulkanikus eredetű. A vulkán amiből az alapanyag származik, a Ny-i irányban található Monosza.

Maga a Mónika meghatározóan markáns szereplője a környéknek, az Abroncsospuszta felé eső sziklafala is megérne egy misét. Tehát a vulkáni ár onnan indult és egészen a csomai-bányával határolt gerincet hozta létre. A sziklakibúvás szerencséjére az anyaga nagyrészt, összepréselődött apró darabokból áll. Bár legalább két helyen láttunk megkezdett bányát, haldával együtt, de sziklák nagy része sértetlenül megmenekült. Legalábbis az embertől, mert a völgy irányában már elindult a lecsúszás, amit látványos, feldarabolt tornyok jeleznek.

 

 

A falak önmagukban is lenyűgözőek, s bár mi nem bukkantunk a nyomukra, de két barlangot is rejtenek. Elméleti szempontból vizsgálva pár helyen a biztonságos mászásra is alkalmasak lennének. Elindultunk alattuk, jócskán, "hűha,azta" kultikus kiáltásokat hallatva. Amikor azt hittük már nincs tovább, újabb részek bukkantak fel a távolban. Becslésem szerint pár száz méteren keresztül. Láthatóan a helyi élővilág is kedveli a helyet, amit bizonyít a rengeteg állatnyom és a bagolyköpetek. Lentebb egy időszakos tó is található.

Párszor ingáztunk fel-le, valószínűleg ekkor szalasztottuk el a barlangokat. A sziklák végére érve tovább indultunk a gerincen, a következő kiemelkedés felé, amiről azt hittük, hogy a Monosza. Odaérve láttuk, hogy nem az, de azért körbejárva, több kisebb bányát és sziklakibúvást is találtunk.

Ezek anyaga és felépítése megegyezett az előzőkkel. Visszatérve a bánya felőli szakaszt is bejártuk, ahol újabb impozáns tornyok, falak bújtak meg.

Következő állomásunk a csomai bányudvar volt. Kicsit kisebbre számítottunk, ezért meglepő volt a mérete. A kőfalak viszont nagyon omladékonyak, ezért csak keveset bóklásztunk bennük azt is a lejutás érdekében. Innen már az autó felé vettük az irányt, bár a nagy sár miatt az erdei havon rövidítettünk.

a bánya bazaltoszlopai