Az árnyékban sok helyen -10 C0 a hőmérséklet, az ég szikrázóan kék, mégis jól döntöttünk, hogy ide jöttünk. A kuloár firnes hava amiben felfelé mászunk, jól tart, nem szükséges a biztosítás. Rúgás - lépés - ütés. Ha nem itt csinálnám, akár mondhatnám rá, hogy unalmas, gépies. Kisüt a nap, az ’egyszál’ polárban is melegem van. Kicsit későn indultunk, már 11h körül jár. Menetrend szerint érkeznek a Tengerszem-csúcs felől az első felhőfoszlányok.
lent a Hunfalvy-völgyi ház (Rysy)
Erre az időpontra eredetileg a tavalyi Venediger túra sikeres ismétlését terveztük, de az Alpokban beálló hóviszonyok miatt, inkább a Tátra mellett döntöttünk. Ebben az évben viszonylag sokszor jártunk már a Felkai-völgyben, ezért inkább a Poprádi házat és környékét céloztuk meg.
Első nap késő délután indultunk, így valamikor 20h körül értünk fel gyalog a házhoz, mivel az autót
nem engedték fel. Beköltöztünk az előre lefoglalt szobáinkba.
Másnap reggel tanácstalanul, de elindultunk az Omladék-völgyet célozva meg. Mivel nincs konkrét célunk, rövid tanácskozás után nekivágunk az első kiemelkedésnek, ami az Omladék-völgyi-torony. Egy havas bevágásban haladtunk, majd balra kitértünk a sziklákra. Pár méter után felvettük beülőt és a vasakat, egy kis párkányon.
Egy sziklás, havas betét után visszakanyarodtunk az eredeti kuloárba, majd a nyeregből kis sziklamászás után elértük a csúcsot.
a csúcs felé
Innen továbbindultunk, a Sárkány- gerincen. Átlagosan könnyűnek mondható az út, csak néhány helyen volt nehezebb betét. A vasakat mindenesetre nem raktuk le.
Csak mentünk-mentünk, majd úgy döntöttünk, hogy mivel úgy sem tudunk a gerinc végére érni aznap, leereszkedünk. Találtunk egy alkalmas részt ahol lejjebb tudtunk menni, majd egy másfél kötélhosszas ereszkedés után a völgybe érkeztünk. Lementünk a gyalogútig, ahol elfogyasztottuk aznapi első szendvicsünket.
Harmadnap reggel ketten indultunk, elég későn a Tátra csúcsra. Bár a völgyből kivezető emelkedő megviselt kissé, de jó iramban tudtunk haladni.
Nem mentünk el a főszakadékig, hanem még előtte elindultunk egy kuloárban felfelé. A hó nagyon jól tartott, néhány helyen jeges volt. A kötél egész úton a zsákban pihent. Jó tempóban feljutottunk egy pontra, ahonnan harántoltunk a főszakadék felső részébe. Ekkor már felhős volt minden, sajnos nem sokat láttunk. Az út meredekebbre és jegesebbre váltott, amíg elértük az első vasakat. A sziklán balra kerültünk egyet, majd hóban felmentünk a csúcsra kb. 12h-kor.
Tátra -csúcs
Szokásos tevékenység után elindultunk lefelé, de utunk már a főszakadékon keresztül vezetett az erősödő szélben.
áhítat
Negyednap felmentünk a Hunfalvy-völgyi házhoz, ott bedobtunk egy káposzta levest, ami kiváló volt, nem a hétvégi felhígított, fitness változat. A pultos csaj kinézett minket magának és megkérdezte, hová megyünk. Magyarul mondtuk, hogy Cseh-csúcs. Persze nem értette, ezért megmutattam neki egy képeslapon, hogy melyik gerincet szeretnénk mászni. Erre azt mondta, hogy ne menjünk. Hosszas rábeszélésre elengedett, de be kellett írnunk magunkat a füzetbe, és még az igazolvány számokat is elkérte. Valamiért még felküldött a matraclágerbe is, csak nem tudom, hogy miért. :-)
A Hunfalvy-hágóból valóban nyomasztóan nézett ki akkor a gerinc, ezért inkább a ’normál’ útvonalat választottuk a Kakas-csorba felé. Emléxem, amikor először túráztam a Tengerszem-csúcsra, láttam, hogy ezt az utat másszák emberek. Akkor azt gondoltam róluk, hogy nem normálisak. Most meg itt vagyok ráadásul télen. Ezek az érzések visszatértek, elment a kedvem, úgyhogy elcseréltem Petivel a jégszerszámot, hogy elindulok lefelé. Ők elindultak, én meg csak néztem őket, majd én is utánuk mentem.
Peti a Hunfalvy-hágó fölött, alant emberek
megyek utánuk
A sziklák, a túloldalról folyamatosan felszálló ködtől jegesek voltak, elég nehezen evickéltem át rajtuk. A többiek már messze jártak, de a csorba alatt utolértem őket, de csak azért hogy újból azt mondjam nekik, hogy lemegyek. A sziklákhoz érve azt gondoltam inkább mégis tovább kellett volna menni, :-) de azért sikeresen leértem.
Kakas-csorba és a ház
A többiek továbbmentek, de a csúcs alatti hómezőn mély, vízszintes repedéseket találtak, ezért amilyen gyorsan tudtak (a csúcs után), lementek az Omladék-völgybe.
a csúcs felé
lefelé
Lent az autó még megtréfált minket, mert nem akart indulni. A magunkkal hozott pótaksival is éppen hogy be tudtuk indítani, a szakadó hóesésben. Mivel a hóláncunkat kölcsönadtuk, s nem kaptuk vissza, a nyári gumikkal megkezdtük a hazafelé tartó menekülésünket az Alacsony-Tátrán keresztül. Ráadásul a hideg miatt az első ajtó zárszerkezete elfagyott, így kb. a határig fogni kellett, ott olvadt ki végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése