A magasszintű spontaneitás jegyében jégből, Király-szakadék lett, de nagyon élveztük. Magyarán, a Sasov nevezetű jég (110m) megmászására indultunk, a Magas-Tátrába, de nem tettük. Az idõ naposnak, hűvösnek ígérkezett, a lavina veszély 2-re csökkent. Elvileg tehát minden feltétel adott lett volna. 2010.01.23.
Kényelmes időben, 6h-kor indultunk, és a 9-es vonattal felvágtunk Tarajkára. A Nagy-Tarpataki-völgyben, a már év végén kiszemelt kuloárhoz nyitottunk egy új utat a törpefenyvesen keresztül. Jelentősen nagyobb volt már itt is a hó, mint egy héttel előtte, de a törpéken való átkelést még nem segítette elő. A hó állaga nem volt túl biztató, mert az alul süppedős hó felületéről minden lépésnél, nagydarab kemény héj vált le, és indult lefelé.
A szakadék szájánál beöltöztünk, és taposni kezdtük a havat. A határoló falak eléggé közel voltak, ami feljebb még jobban szűkülni látszott. A havat felváltották a jégbetétek. Az út is meredekebb lett, a hó minősége maradt.
Az összeszűkülő falak jócskán elbizonytalanítottak bennünket. A jégről készült fotók egy nyitott térségben készültek. Az út meredekebbe váltott, és pár jeges rész átmászása után, egy függő jégcsapos részhez értünk. Itt elköteleztük magunkat, ami fél kötélhosszig tartott a jég után még egy kisebb sziklás résszel.
Felgyalogoltunk térdig érő hóban 1,5 - 2 kötélhosszt, és gyakorlatilag megszűnt a kuloár. Kitárult viszont előttünk a Király-szakadék. Ahogy feljebb értünk, megjelent a Sasov is. A köztünk lévő peremig csak pár tíz métert kellett átúszni havon és fenyőn, de végre teljes egészében pillanthattuk meg a jeget. Sok örömünk sajna nem volt benne, mert nagy részét hó borította, ~30 méterre becsültük a rendesen mászható jég hosszát. Jócskán lelombozódtunk, bár az eddig megtett út igazán élvezetes volt. A nagy bánatra ettünk-ittunk, és döntöttünk. Nem akarunk nyakig hóban 110 métert mászni a viszonyítva kis jégért, inkább nekivágunk a Királynak. Egy kisebb átkötő szakaszt kellett még megtennünk a fenyőkön, sikerült is 30 perc alatt legyűrni.
Szerencsére a szakadékban kemény firnes hó volt, nagyrészt. A szél eközben felerősödött, s mivel a gerincig árnyékban másztunk, végig maradt a -10 Co. Az eleinte kellemes meredekség középtájt négykézlábasba csapott, egy helyen csákányoztunk is. Természetesen a legmeredekebb részen a hó is elromlott, csak néhány helyen volt firnes.
Majd az utolsó szakaszra állandósult a törős-süppedős állag. Itt már kényszerítettük magunkat bizonyos számú lépésre, két megállás között. Ha csak lassan is, de közeledett a gerinc, ekkor már bármekkora összegben mertem volna fogadni a másnapi izomlázba. Mivel minden jó véget ér egyszer 14:30-kor kinn álltunk hunyorogva a napon. Királyorr.
Bevonultunk az öt csillagos szélárnyékba, és a zsákokon heverve, bámészkodva tömtük a fejünket. Szikrázó napsütés, és hó, sehol senki, igazi idill. A Nagyszalóki-csúcsot ferde szemmel nézegettük, megtömött hassal, fekvő helyzetből.
Az összeszűkülő falak jócskán elbizonytalanítottak bennünket. A jégről készült fotók egy nyitott térségben készültek. Az út meredekebbe váltott, és pár jeges rész átmászása után, egy függő jégcsapos részhez értünk. Itt elköteleztük magunkat, ami fél kötélhosszig tartott a jég után még egy kisebb sziklás résszel.
Felgyalogoltunk térdig érő hóban 1,5 - 2 kötélhosszt, és gyakorlatilag megszűnt a kuloár. Kitárult viszont előttünk a Király-szakadék. Ahogy feljebb értünk, megjelent a Sasov is. A köztünk lévő peremig csak pár tíz métert kellett átúszni havon és fenyőn, de végre teljes egészében pillanthattuk meg a jeget. Sok örömünk sajna nem volt benne, mert nagy részét hó borította, ~30 méterre becsültük a rendesen mászható jég hosszát. Jócskán lelombozódtunk, bár az eddig megtett út igazán élvezetes volt. A nagy bánatra ettünk-ittunk, és döntöttünk. Nem akarunk nyakig hóban 110 métert mászni a viszonyítva kis jégért, inkább nekivágunk a Királynak. Egy kisebb átkötő szakaszt kellett még megtennünk a fenyőkön, sikerült is 30 perc alatt legyűrni.
 |
| Sasov |
 |
| Király |
Majd az utolsó szakaszra állandósult a törős-süppedős állag. Itt már kényszerítettük magunkat bizonyos számú lépésre, két megállás között. Ha csak lassan is, de közeledett a gerinc, ekkor már bármekkora összegben mertem volna fogadni a másnapi izomlázba. Mivel minden jó véget ér egyszer 14:30-kor kinn álltunk hunyorogva a napon. Királyorr.
Bevonultunk az öt csillagos szélárnyékba, és a zsákokon heverve, bámészkodva tömtük a fejünket. Szikrázó napsütés, és hó, sehol senki, igazi idill. A Nagyszalóki-csúcsot ferde szemmel nézegettük, megtömött hassal, fekvő helyzetből.
Újabb kemény férfias döntés, érjük el az utolsó vonatot, irány lefelé. A hágóvasat magunkon hagyva romboltunk lefelé, kb. 1,5h múlva már a borovicska árait tanulmányoztuk Tarajkán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése