Magas-Tátra, Hátsó-Bástya, Pokol-kuloár ( Ľavou časťou )

Előző nap általános levertség, fáradtság jellemez minket, talán a heves napkitörés? Most mégis a Menguszfalvi-völgyben állunk, Krisztián választ, Hátsó-Bástya, Ľavou časťou (III.) út. Online fordítók szerint ~ bal oldali fal. 2015.03.20.

Alaptábor építés után megindulunk felfelé, a törmeléklejtőn. ~10:40h. Előző túránk óta friss hó esett, várnunk kellett egy hetet a lavina veszély miatt. A völgy tele van síelőkkel, snowboardosokkal, a nap hétágra süt. Talán már kicsit túlzás is...

A Sátán és a Pokol-kuloár elágazásánál szemügyre vesszük a jobb oldalt lévő beszállást, egy hófalat, amit erősen süt a nap. A hó kásássá van olvadva, nem sokat tart, ezért a balról benyúló köves-füves nyelven keresztül érünk fel a gerincre. 11:20h.

balra a Sátán, jobbra a Pokol

a beszállás távolról 

és közelről

A gerinc után egy sziklafal alatt oldalazunk, itt már nem olvadt a hó állaga, hanem por. A csákány, semmit, a lépés keveset tart. Itt ér a telefonhívás, érne, ha fel tudnám venni, most van a napfogyatkozás. Oldalazunk egy darabig a hóban, amikor elérünk egy kitettebb, sziklásabb szakaszt. Ezen egy darabig tovább kell oldalazni, majd fel egy sziklás szakaszon. Stand épül, Krisztián elindul.

Már eléggé fázok amikor megjön a megváltó, indulhatsz kiáltás. Egy kidőlős szakasszal indít az út, utána is van még néhány bizonytalanabb rész, persze a hó itt is rossz. De nem baj, majd a stand megtart, már nem fázok. A kötél már nem oldalról, hanem felülről jön, még egy sziklás szakasz. Szikla után havas szakasz, majd akasztom a kantárt a standba. Ne terhelj bele... Az egyébként zseniális stand, befagyott köveken alapul, más nincs.

Még egy fázós stand, a kötél marad, mert a hó rossz. Hallom Krisztián sokáig keresgél, majd indító kiáltás. Egy havasabb szakasz után, a jeges sziklákon visz az út. A sziklák legalább stabilak.

Nem állok meg a standnál, hanem tovább megyek, a sziklák alatt a gerinc felé. Stand, jön Krisztián, ő sem áll meg, eltűnik a gerinc mögött.

A kötél elfogy, indulok. A gerinc alatt megint sziklás, fűcsomós szakasz, kiérek a napra, jólesik. Pár méter, a csúcstömb alatt vagyunk széles, havas gerincen. Stand a hóban ülve.

csúcstömb

A kötelet húzzuk magunk után, köztesek nincsenek. Kis szikla lépcső után, beérünk a csúcstömb alá. Itt a jobb oldali sziklákon visz fel az út. Közben telefonálok a többieknek szerintem nem érünk le 4-re. 14:33h. Krisztián eltűnik egy összefagyott tömbökből álló fal fölött. A kötél mögöttem, ha ezzel bemászok ide, valahol biztos beakad. A vállam köré tekerem, elindulok. A köveket egyértelműen csak a jég fogja, a nyakamba lévő kötél mindenhová akad, persze a csákány-kantárok is. Sűrűn mantrázok, néhol jobb a kéz mint a szerszám. Egy idő múlva, megindul a kötél, szerencsére jó helyen állok, tekergetem félkézzel magamról. Standolj, kiáltok, standoltam, jön a válasz. Pár mozdulat, fent vagyok a hóban, Látszik a nyereg, süt a nap. Némi havazás, hópárkány. Persze porhó, csákány nem kapaszkodik, felúszok...

  A naphoz kötelezően jár a szél is, jó lenne lemenni a másik völgybe, sokkal egyszerűbb. Evés, ivás után felmegyünk a csúcsra, utat keresünk lefelé, úgy tippeljük nincs messze a Pokol-kuloár.  15:30h.

szemközt a Sátán

 Harántolunk a gerinc alatt, felmegyünk egy havas részen, még nem a Pokol, újabb haránt, most már a Menguszfalvi oldalon. Megkötünk egy elvált tömböt, szerencsére fogja a fagy, rövidet ereszkedünk (inkább lépegetünk lefelé) egy meredek, havas folyosóba, ez már irányba tart.

Lemászunk, egy függőleges, jeges lépcső fogad, elég mélyen van még a kuloár. Csak egy 60-as kötelet hoztunk, nem fog leérni. A jég peremén két régi szög, vékony kötélgyűrűkkel megkötve. Bennhagyott szöget, kötélgyűrűt nem használunk, szól a szabály. Persze beszerelünk. Kiveszem a biztosító slinget, másodiknak indulok. Egy párkányig leér a kötél, majdnem. A végén vigyázz, ne engedd el...  Kifut a kötél a lapkából jobb kézzel még fogom, leérem a lábam.

A párkányról lemászunk, egy-két lépésnyi 'figyelős' rész van csak, végre a Pokolban vagyunk, valahol középtájt, ahol kanyar és szűkület van. A terep még elég meredek, mászunk lefelé.
Lejjebb a mély hó, firnbe vált, mellettünk folyamatos, mély vályú, derékig simán ér, tolatunk. A hó néhol nagyon bizonytalan, két firnes réteget egy porhó réteg köt össze, ideális lavina alapanyag. Végre - valahára megfordulhatunk, nem sokkal vagyunk a beszállás fölött. Még egy 'sarkazós', nem szeretem szakasz a zsákig, pakolunk, indulunk lefelé. 

A többiek régóta várnak ránk az autóban, mégsem boldogak amikor odaérünk. :-) ~19h. Otthon kiteszem őket, pár méter után hatalmas vadkan áll az út közepén, alig akar félremenni... ~22h.