stalpinklub: Magas Tátra, Karcsmar

Régóta szemeztünk a Karcsmar folyosóval, de a hóviszonyok nem igazán voltak megfelelőek látogatásaink alatt. Nameghogy korán kell felkelni hozzá, azt már nem. Most mégis túracél keresés közben felmerült a megmászás gondolata, lavina veszély már biztos nincs benne, (tavasz van) ezért érdemes lenne megpróbálni. Mégis korán kellett kelni, de egy hős vagyok és így autóba pattanva megcéloztuk a Tátrát.

Most jön a szokásos siránkozás, mert mire reggel fél kilencre felértünk a Sziléziai-házhoz, az előzetes edzések hiánya miatt teljesen ki voltam merülve. Gondoltam szokás szerint, mit keresek én itt?? Ennek ellenére 1 óra múlva már a folyosót fotóztam a turistaútról.

A törmelékkúp alján már nem volt hó, de fent még masszívan tartotta magát, természetesen az alsó harmadban lévő sziklabetét is előbukkant. Na, végre kivehetem a kötelet a zsákból.

Megint csalódnom kellett, az egész úton cipelhettem a zsákban, mert sehol sem kellett használnunk. Na de legalább a hágóvassal, meg jégcsákányokkal könnyíthettem magamon. Reggeli és bemosakodás. ~10h. Nekivágtunk. Jobb oldal felől közelítettük meg a folyosót. Még árnyékban voltunk, meg egyébként is felhős-ködös volt az időjárás, ezért viszonylag jó tempóban elértünk a sziklákhoz. Rövid szemlélődés után, emlékeim szerint, inkább a bal széle felé tartva felmásztunk. Mint írtam, kötél nem kellett hozzá, csak odafigyelés.

Tovább indultunk sok pihenővel, közben a hó is kezdett olvadozni, tapadni. Elég rossz volt, ezért feljebb beálltunk egy közében futó árokba. Ez átlagosan kb. combig ért, így kényelmesen lehetett két oldalról besegíteni a csákányokkal.

Az út eseménytelenül telt, a felső harmadig. Ott éppen pihenőztünk, amikor felettünk pár méterrel, váratlanul elindult egy bőröndnyi nagyságú kő. Elcsúszott mellettünk, aztán beállt az árokba és zúgott lefelé. Követtük a szemünkkel, ahogy kiugrott az árokból, ide-oda ugrált. Elérte sziklabetétet, ahol hátborzongató hanggal és mozgással pattogott át, majd kisvártatva leért a völgybe. Na, legalább így eldőlt az ereszkedés útvonala. Nem itt megyünk vissza!

Továbbhaladva, még néhány kisebb kő ment el mellettünk. De már itt volt fejünk felett a csorba. A kiszállásért még egy jeges – sziklás - havas részen kellett átmászni, (itt kellett csak a magunkkal cipelt két csákányt használni) és máris rácsodálkozhattunk az elénk táruló panorámára. Volna, mert csak felhők voltak. ~ 12h.

kiszállás

Kb. fél órát ejtőztünk, majd elindultunk a felkai - próba felé. A gerincen és az ereszkedés közben több helyen is volt havas-jeges betét, de többnyire csak a sziklát kellett markolnunk.