Érdekesen indult a túra. Nem tudtuk hol vagyunk, nem tudtuk hová megyünk, ráadásul az időjósok rossz időt ígértek. Nem baj, azért mi mentünk, és egyáltalán nem bántuk meg. Mint később kiderült a Fabova-hegység legmagasabb 'csúcsán' jártunk, a Fabova Hola-n. 2007.12.04.
Idén néhány alkalommal, nem Poprád felé vezetett utunk a Magas-Tátrába, hanem Breznóbánya felé átvágtunk kis hegyi utakon. Ezen az úton találtunk rá egy szimpatikus helyre, ahol a szűk völgy kitárult, és nekifutást engedett a szemeknek, a környező dombok felé. Becsléseink alapján, valahol a Murányi-fennsík, nyugati oldalán járhattunk. Ide tért vissza kis csapatunk.
Eddig persze egyszer sem volt jeges az út, kivéve a mai reggel. Rezignáltan veszem tudomásul szerencsénket, legalább nem lesz sár. Tiszolcon teszünk néhány tétova mozdulatot térkép beszerzése érdekében, de az esélytelenek nyugalmával tovább indulunk.
Szerencsére a kis völgy vastagon fel van szórva kövekkel. Néhány óvatos kanyar után megérkezünk parkoló helyünkre. A vizek fagyottak, a nap szikrázik, a szemközti domboldalon fehérek a fenyők. Tegnap esett a hó. A táj idilli, hegyi legelő típusú. Körbenézünk, hogy merre is menjünk. Találunk egy sárga jelzést, ami az úttal párhuzamosan fut, de mi elindulunk fel a domboldalon (~9:30). A legelő véget ér, az erdő szélére érünk. Itt egy piros jelzés felvág a hegyoldalba, boldogan indulunk felfelé.
Egy erdészeti úton járunk, balra tőlünk patak, elérjük a hóhatárt. Minden nyugalmat sugároz, bár felettünk valahol gépek dolgoznak az erdőben. Jó iramban haladunk felfelé, az erdő fenyőből lombosba vált, majd újból fenyőbe. A fák között megpillantunk egy gerincet, arra tartunk mi is. Felérve szinte robban a napfény a kitáruló látványon, az összefüggő havon. Eddig az árnyékos oldalban jöttünk.
Előttünk egy kis hegyi tanya, néhány házzal, mögötte hegyek, sziklák, fák és hó. Jobbra térünk, egy kilátóhely felé, innen megpillantjuk Tiszolcot (10:30). Teázunk, csokizunk, elindulunk vissza. Az út erősen felvág jobbra a hegyoldalba. Elég nehéz, mert rengeteg a kidőlt fa. Fölöttünk fűrészgép zúg, ezért óvatosan kukucskálunk ki a fák közül, nehogy meglepetés érjen. Szerencsére csak a kidőlt fákat gallyazzák a földön, nem ’dőtenek’. Az út túloldalán végre nagy útjelző tábla, végre tudjuk hol vagyunk, Kucelach (1140m).
Megnyugodva, hogy legalább valahol vagyunk, nedves szemmel vizsgáljuk a táblát, hová is menjünk. Tri Kopce (1406m) felcsillan a szemünk a leendő célra, de rögtön változnak terveink, a Fabova Hola (1439m) láttán.
Elindulunk a havas erdőben. Elsőként szinte szintben megyünk, a fák ágait zúzmara borítja, lenyűgözve bámuljuk. Az út lassan emelkedik jobbra magányos fenyők pompás látványa fogad, ágaik mélyen lógnak a súlyos terhe alatt. Kiérünk egy nagyobb tisztásra, a hó olyan méllyé válik, hogy megállunk felvenni a kamáslikat.
A tisztás túlsó végén áttörünk a kidőlt fák rendszertelen halmazán. Utunk innen a kidőlt fák közötti szlalommal telik. Pár kanyar után elérjük a Tri Kopce-t (11:50). Célunk innen tíz percnyire van, indulunk tovább.
A ’csúcson’ nincs kilátás, de a hely varázsa magával ragadó. Több út fut be egy kis tisztásra, melynek közepén útjelző tábla áll, körben pedig hatalmas, zúzmarás fenyők szegélyezik a teret. Mint valami hatásvadász díszlet. Sajnos a fénykép nem adja vissza a látványt.
A tábláktól nem messze túrakönyvet is találunk, mellette kis olajmécses. Nézegetjük a táblákat, még nem szeretnénk visszafordulni az autó felé. Találunk is egy vonzó táblát, Lesnícka Chata. Elindulunk a ház felé, utunk lefelé vezet a hegyoldalba.
Ahogy haladunk lefelé, a hó egyre mélyebb, párszor elveszítjük az utat, de ezek ellenére hirtelen kiérünk az erdőből, elénk tárul a táj. Minden elhagyatott, velünk szemben pazar hegyek, erdők. Már ezért is megérte lejönnünk ide. Átvágunk a tisztáson, elérünk egy útjelzőt (12:30 - 1270m).
A ház nem messze van onnan, teljesen elhagyatott, bár látszik, hogy nyáron lakhatják. Eszünk, iszunk, szemlélődünk. A nap kezd alábukni, ezért elindulunk felfelé az elágazóhoz. Felérve a sárga jelzést választva, reményeink szerint egy kört leírva visszatérhetünk az autóhoz. Lassan haladunk, a hó eltakar mindent, nyom nincs, sok a kidőlt fa, többször elvétjük az utat.
A Fabova nyereghez érve, végképp elvesztjük a jelzést, rakásra dőltek a fák, valószínűleg a jelzés is az egyiken van. Négyen, négyfelé indulunk, de senki sem talál semmit. Alant felfedezünk egy utat, ami talán a mi hegyoldalunk alá kanyarodik. Megcélozzuk, és botladozunk lefelé, egy vihar tépte hegyoldalon. Nem részletezem, a vége a legnehezebb, de áttörünk és ott állunk az úton. Jobbra tőlünk nem messze tábla, ott jön le a sárga. Javoriny (14:15 - 1250m)
Odáig azért visszamegyünk, teázunk, és elindulunk lefelé az erdészeti úton. A nap már az utolsókat rúgja, de pont minket süt. Araszolunk egy ideig az úton, majd jobbra levágunk az erdőbe, a jelzés nyomában.
Itt is össze van dőlve az erdő, de legalább rusztikus romantikát sugárzó tanyákat találunk. A tanyák egyébként állítólag úgy jöttek létre, hogy a fakitermeléssel foglalkozó jobbágyok évekre letelepedtek a fakitermelés helyén, és utána is ott gazdálkodhattak. Közben a nap már lebukott, mi még töretlenül megyünk lefelé. Beérünk egy üdülőtelepre, már nem lehetünk messze. Valóban, már ismerős a táj, visszaérünk a reggeli legelőre (15:45).
Becsült táv: ~ 18-20km. Becsült szint: ~900-1000m.
***
A Fabova hegység az Osztroski-Vepor hegység éK-i tagja, mely Zólyom és Gömör vármegyék határán emelkedik. é-on a Garam völgye, K-en a Sumjác-Murány-Tiszolci völgyelés, Ny-on a Rokozna patak völgye határolja s az utóbbi és a Tiszolc felől nyiló Furmaniec völgy közti nyereg (865 m.) választja el a Vepor hegységtől. A hegységet a Hronovec és Sreberni völgyei közti 1007 m. magas nyereg két részre osztja, a Ny-iban a legmagasabb csúcsok a Fabova hola (1441 m.), Lesnik (1398 m.) és Szkalka (1379 m.), a K-inek legjellemzőbb része a Murányi fensik (l. o.), melynek legmagasabb pontja (Kljak) 1391 m. magas. Tömeges, de mély völgyektől szeldelt hegység, melynek belsejében csak kevés emberi lakás van. A hegységet nagyobbára erdőségek borítják, de a magasabb tetőkön és gerinceken havasi legelők is találkoznak. A F.-et leginkább a mész tömeges fellépése jellemzi. (Pallas nagy lexikona)
Fabova-hegység...te hallod! :-)))))
VálaszTörlésIlyen nevű hegység nincs, csak mondom...