Ritka és illusztris vendég látogatott megyénkbe. Reméljük nem puskával fogják fogadni őkelmét.
a kép illusztráció |
Az Ursus arctos a felvidéken nem is olyan ritka. Többször is találkozhatunk hírekkel melyben turistákat zaklatnak a Magas-Tátrában, vagy kukában turkálnak a lakótelepek szélén.
Most talán újból átlépte egy példány az országhatárunkat. A teljes hír. >>>
A napokban fedeztek fel Salgótarján mellett is, a határ közvetlen közelében a szlovák oldalon (Sátorosbánya), medvenyomokat a hóban.
Teste 1–3,5 méter hosszú, tömege ennek megfelelően 100–900 kilogramm.
A barna medve a gyakorlatban tipikus mindenevő,
megeszik gyakorlatilag mindent, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei
gyümölcs, éppen rovar, kisemlős vagy szarvas méretű zsákmány. Nyáron
elsősorban növényeket, terméseket és hagymákat fogyaszt. Táplálék után
kutatva előszeretettel ássa ki az üreglakó állatokat, mint például az egereket, mormotákat. Étrendjében kiemelt helyen szerepelnek az ízeltlábúak, így például a molyok lárvái, a mézet pedig közmondásosan kedveli. Ezek a protein- és zsírforrások
különösen ősszel, a téli nyugalmi időszaka előtt fontosak, amikor
tartalékokat halmoz fel a kemény hónapokra. A dögöt sem veti meg. Egyes
alfajai eltérő mértékben vadásznak nagyobb állatokra – a grizzly például nemcsak a jávorszarvast, de alkalmanként még a fekete medvét
is elejti. Más barna medvék csak ritkán vadásznak, és főként növényeket
(terméseket, fűféléket) esznek.
Több esetben megfigyelték a barna
medvék kannibalizmusát: főleg az idősebb hímek hajlamosak arra, hogy felfalják a fiatalokat. Természetes ellensége gyakorlatilag nincs: egyedül a szibériai tigris tekinti időnként zsákmányállatának, de az ilyen összeütközés ritka. A tigris kisebb termetű alfajait épp ellenkezőleg, a barna medve öli meg időnként.
A barna medve bármelyik napszakban lehet aktív, de rendszerint reggel
és este táplálkozik, a nap többi részét pedig fedezékében tölti. Ehhez
többnyire egy mélyedést ás magának, és belefekszik. Több száz
kilométereket is bekóborol egy év alatt, mindig az adott évszakban
legtöbb táplálékot kínáló területeket keresve.
A barna medvékre nem jellemző a territoriális viselkedés;
az egyedek útvonalai gyakran átfedik egymást. Alapvetően magányos
állatok, de a bő táplálékforrásoknál (mint a föntebb említett
lazachalászatnál vagy a gazdagabb áfonyásokban)
többen is összegyűlhetnek. Ilyenkor több korosztályból álló családi
csoportok alakulnak ki, és ezekben viszont már megfigyelhetőek az egyedi
erőn alapuló dominancia-viszonyok. A legerősebb hímek a legmagasabb rangúak, bár a bocsaikat védő nőstények a legagresszívabbak.
A téli nyugalmi időszak a tél elején kezdődik, és a helyi
viszonyoknak megfelelő ideig tart (a melegebb vidékeken el is maradhat).
A nyugalomra vonuló medve (leginkább nagy kövek, vagy óriásfák gyökerei
közé) odút ás, majd száraz növényekből bealmol magának. Nem ritkán
több, egymást követő évben ugyanazt az odút használja. A nyugalmi
időszakban nem hibernálódik, és gyakran felébred, ezért ez nem is igazi
téli álom, mint egyes rágcsálóknál, hüllőknél és kétéltűeknél. Télen
testsúlyuk jelentősen (akár a negyedével is) csökken, ezért tavasszal
igyekeznek mielőbb regenerálódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése