Újra év vége, újra a Tátrában. Bár több cél is felmerült az idén alternatívaként, de a hóviszonyok megfelelő alakulása miatt a Magas-Tátra mellett maradtunk. Hatan indultunk útra, s ebből adódóan két ill. háromfelé is mentünk egyszerre. A főbb állomások: jégmászás, Ottó-csúcs, Tompa-csúcs (Superculoir), Blásy-horhos.
1.nap
Amikor megpillantjuk a Tátrát nem hiszünk a szemünknek, mert nagyrészt fekete, csak a felsőbb régiók fehérlenek. Első utunk Ótátrafüredre vezet. Itt a krőzusok vonatra szálltak, mi gyalog indultunk felfelé. (parkolás: 5.40, lanovka fel-le: 5.90, fel:4.90 , le: 2)
Krisztiánék már másznak valahol, mi elsőként a Záhradky jéghez indulunk, Petiék a Hosszú-tavi-menedékházat célozzák. Bár a hó csak minimális, a turista utakat keményre taposott jég borította, így örömmel vágunk be az erdőbe. Örömünk lassan párologni kezdett, amikor megláttunk egy párost előttünk, majd teljesen elszáll, amikor meglátjuk a jég helyét. Az előző pár már messziről integetett, hogy ne menjünk nincs rendes jég. Azért töretlenül megyünk felfelé, legalább egy fénykép erejéig. A szlovák párossal beszélünk pár szót, ők a szemközti jéghez indulnak, mi nem túl bizakodva a Nagy-Szalóki vízesés (Veverka szakadék) felé.
Sajnos az sem mutat jobban, ezért tovább megyünk, amikor meghalljuk, és meglátjuk Krisztiánt és Gabit. (Peti és Tomi látta a Grósz - szakadékot sajnos ott sem volt semmi értékelhető.) A 2cm nagyságú hó, nem segített a törpéken való átgázolásban, rendesen megszenvedtük. A jég közelről még rosszabbul néz ki. A többiek már a második standban járnak, mi balra kinézünk egy jeges-sziklás részt ahol eltöltjük a délutánt, ráhangolódva a téli viszonyokra. Közben a többiek felérnek a csúcsra, és megkezdik az első ereszkedést. Összepakolunk, és elindulunk, hogy sötétedés előtt leérjünk a jeges szakaszokon. Ahogy leérünk a turista útra, hangokat hallunk, pont akkor érnek oda Péterék.
 |
| játszótér |
Második nap szintén a Nagy-Tarpataki-völgybe tértünk vissza, hogy felderítsünk egy magasabban fekvő jeget. Végül rossz irányban vágunk fel egy vízmosásban, de nagyon jó helyre jutunk. Az éjjel minimális havazás volt, hidegebb lett, és újból esni kezdett a hó, feltámadt a szél. Botladoztunk felfelé, egy idő múlva fel kell vennünk a hágóvasakat. Kimásztunk egy sziklás oldalra, ahonnan, fent a völgyzárlatban megpillantjuk az eddig látott legnagyobb, burjánzó jeget. A jég alatt már rendesen szakadt a hó, kb. 30 méter magas lehetett (jelzésről ~1,5h).
A jégben van egy szakasz ami, kis gömbökből épült fel, és úgy pattant le róla a szerszám, mintha kőbe menne. Ettől eltekintve élvezetes rajta a mászás, bár a szél miatt, a hosszak végén, komoly ujjtornát kell alkalmazni. A jég fölött lankás terep van, a távolban sziklatornyokkal. A havazás, hófúvássá erősödik, kezd sötétedni, visszavonulunk. Petiék közben a Szalóki-völgybe való átkelést tűzték ki célul. A Kanalastorma-tónál felvágtak a Blásy-horhosba, és felmentek a hágóba. A túloldalon hasonló lejtő vezet le, de a hóvihar miatt visszafordultak.
3.nap
Harmadnap, Krisztiánék a Tupa, Superculoir útjára indulnak, Gyula és Tomi a Magisztrálén túráznak, mi Petivel az Ottó-csúcsra (Dvojitá 2311m) megyünk (~9h). A hegy megint havasabb lett az éjjel, de megint csak mimimális hó esett. A Szilézia-háznál -11 Co, és kb. 80km/h szél fogad. A környező csúcsokról hófelhők lebbentek fel, miközben a hó keményre van fagyva. A Fonatoson keresztül vágtunk fel, és ott döbbentünk rá, hogy még hosszú út áll előttünk.
Az út havas-jeges, füves-köves terep, s ezek általában keverednek. Pár napos hágóvas nyomokat találunk, mi nagyjából az út felénél veszünk vasat. Itt már kemény a firn, eddig csak nehezen tudtunk kis peremeket rúgni bele a bakanccsal. A vas vétel apropója, hogy Peti kicsúszik egy hólejtőn, alatta gyorsuló pálya, végén sziklafal a völgybe. Szerencsére megfogja magát, de a csúcsig még sokat ’nevetünk’ az eseten.
Az út havas-jeges, füves-köves terep, s ezek általában keverednek. Pár napos hágóvas nyomokat találunk, mi nagyjából az út felénél veszünk vasat. Itt már kemény a firn, eddig csak nehezen tudtunk kis peremeket rúgni bele a bakanccsal. A vas vétel apropója, hogy Peti kicsúszik egy hólejtőn, alatta gyorsuló pálya, végén sziklafal a völgybe. Szerencsére megfogja magát, de a csúcsig még sokat ’nevetünk’ az eseten.
Az Ottó-csúcs alatt 50 fok fölé vált az emelkedő, bár ez csak becsülés. Mindenesetre bottal és egy csákánnyal megyünk felfelé, olykor négykézláb. A csúcs közelében sziklák bukkantak fel, és a firn is átvált szakadós-folyós hóba. Fent csodálatos kilátás fogad, de a szél miatt nem sokáig időztünk (13:45h). A csúcs alatt levágtunk a Szalóki völgybe, és néhol combig érő összefújt hóban, elkezdtük lassú ereszkedésünk. Az autóhoz közeledve, érezhetően melegszik az idő, lekerülnek a bundák. Az autó hőmérője -7 Co mutat.(~17:00h)
Superculoir
......Szokásos év végi túránk 3. napján úgy döntöttünk Gábor barátommal,hogy megkíséreljük a jól csengő Superculoir nevű út megmászását a Tupa /Tompa-hegy/ ÉNY-i oldalában.
 |
| le a Szalóki-völgybe |
......Szokásos év végi túránk 3. napján úgy döntöttünk Gábor barátommal,hogy megkíséreljük a jól csengő Superculoir nevű út megmászását a Tupa /Tompa-hegy/ ÉNY-i oldalában.
Valami nem stimmel! Egy teve, jellegzetes, mélyről jövő bőgésének hangja, szinte elviselhetetlen hőség. Tiszta víz vagyok, teljesen eláztatott a veríték. A szívem úgy kalapál mint egy gőzmozdony. Nagyon fáradtnak érzem magam. Egy fa árnyékában keresek menedéket, de mintha elhúzná, máskor árnyékot adó lombját nem enyhítve szenvedésemen. E végtelennek tűnő álomból egy ismerős, máskor idegesítő, most megváltást hozó hang ment meg a további kíntól. Megkönnyebbülve veszem tudomásul hogy csak egy rossz álom volt, a hőséget és a szűnni nem akaró, vakító napsütést leszámítva. Kb.40 Co fok van a szobában, ami az úgy felejtett olvasó lámpával életszerűvé tette ezt a gyötrő bódulatot. Gyorsan ablakot nyitok és hagyom, hogy a friss, hideg téli levegő, észhez térítsen.
Gábor, a szaunája beragadt ajtajával küzdött, így ő is kipihenten ébred. Gyors reggeli után, összeszedelőzködünk és egy órával később már a Poprádi-ház felé vezető úton igyekszünk fölfelé.
Lépteink alatt, most mintha hangosabban ropogna a fagyott hó. Nagyon hideg van, igazi, tiszta téli idő. A völgy még alszik, de a fölé tornyosuló hegyek csúcsát, már érik a felkelő nap sugarai. Narancs fényben izzanak. Lélek melengető látvány. A házat elhagyva, még a turista úton, kb.100m után, balra, átlépve a fa korláton, a jelzett utat elhagyva, jó 10 perc után érjük el azt a helyet, ahol jobbra letérünk az ösvényről és a patakon átkelve, törpefenyők között kezdjük meg az emelkedést a beszállás felé. Az elején comb középig érő hóban, majd ahol az előző napokban már érte a lemenő nap a hó felszínt, firnen, gyorsan haladunk fölfelé. Ahogy egyre följebb hatolunk, a kb. 40 fokos emelkedő 50-55 fokossá lesz. E nyílt hómezőn már igazi élmény a kapaszkodás.
Két szlovák kollégánk, akiket még lentről a szikla kezdeténél láttunk, most szemben velünk, lefelé igyekeznek. Az első, (igazi hegyi arc) mélyen barázdált, nap és szél cserezte határozott, karakteres arca sejteti, hogy nem az első útja lehet. Aki utána jön, nálánál ifjabb. Arcán kimerültség látszik. Lógó fejjel követi vezetőjét. Ahogy találkozunk, valami olyasmit mond hogy vékony jég borít mindent és hogy jobban tesszük ha visszafordulunk. Tudomásul vesszük, megköszönjük óvatosságra figyelmeztető szavait, és elköszönünk.
A szikla lábánál standot építünk és megkezdjük az első kötélhossz mászását. Igaza volt szlovák barátunknak, itt tényleg síkos a pálya. A szikla gömbölyű, így a vékony jégre és az eszközeinkre bízzuk magunkat.
12 méter után tudom rakni az első köztest, ami egy kis kiálló, repedésbe fagyott kő. Jónak tűnik. Egy áthajló, testi adottságaimnak kicsit szűkös pozícióba kényszerítő szakasz jön, amiből egy jobb haránttal, füves állásra érek, ami hasonlóan kényelmetlen. Megpróbálok berakni egy 2-es friendet, de a vékony jég nem engedi, hogy a repedésbe feszüljön. Megpróbálom megtisztítani a repedést a jégtől. Bal kezemmel a vékony jégben billegő szerszámba kapaszkodva, jobb kézzel. Elég bizonytalan egy helyzet. Újabb próba... így sem tart. Kezd érzéktelenné vélni a bal kezem így a köztes nélküli továbbhaladás mellett döntök. Mély levegő, lassan kifúj. Csak nyugalom!- biztatom magam. Még néhány kitekert mozdulat és a fal fölötti hómező alján vagyok.
10m-el följebb, egy összefagyott kőhalmon standolok. Ami nyáron egy könnyű kis szakasz, az télen elég durva tud lenni. A megkönnyebbüléstől, hogy minden rendben ment, az arcomra fagyott vigyorral várom mászótársam.
Gábor, a szaunája beragadt ajtajával küzdött, így ő is kipihenten ébred. Gyors reggeli után, összeszedelőzködünk és egy órával később már a Poprádi-ház felé vezető úton igyekszünk fölfelé.
Lépteink alatt, most mintha hangosabban ropogna a fagyott hó. Nagyon hideg van, igazi, tiszta téli idő. A völgy még alszik, de a fölé tornyosuló hegyek csúcsát, már érik a felkelő nap sugarai. Narancs fényben izzanak. Lélek melengető látvány. A házat elhagyva, még a turista úton, kb.100m után, balra, átlépve a fa korláton, a jelzett utat elhagyva, jó 10 perc után érjük el azt a helyet, ahol jobbra letérünk az ösvényről és a patakon átkelve, törpefenyők között kezdjük meg az emelkedést a beszállás felé. Az elején comb középig érő hóban, majd ahol az előző napokban már érte a lemenő nap a hó felszínt, firnen, gyorsan haladunk fölfelé. Ahogy egyre följebb hatolunk, a kb. 40 fokos emelkedő 50-55 fokossá lesz. E nyílt hómezőn már igazi élmény a kapaszkodás.
Két szlovák kollégánk, akiket még lentről a szikla kezdeténél láttunk, most szemben velünk, lefelé igyekeznek. Az első, (igazi hegyi arc) mélyen barázdált, nap és szél cserezte határozott, karakteres arca sejteti, hogy nem az első útja lehet. Aki utána jön, nálánál ifjabb. Arcán kimerültség látszik. Lógó fejjel követi vezetőjét. Ahogy találkozunk, valami olyasmit mond hogy vékony jég borít mindent és hogy jobban tesszük ha visszafordulunk. Tudomásul vesszük, megköszönjük óvatosságra figyelmeztető szavait, és elköszönünk.
A szikla lábánál standot építünk és megkezdjük az első kötélhossz mászását. Igaza volt szlovák barátunknak, itt tényleg síkos a pálya. A szikla gömbölyű, így a vékony jégre és az eszközeinkre bízzuk magunkat.
12 méter után tudom rakni az első köztest, ami egy kis kiálló, repedésbe fagyott kő. Jónak tűnik. Egy áthajló, testi adottságaimnak kicsit szűkös pozícióba kényszerítő szakasz jön, amiből egy jobb haránttal, füves állásra érek, ami hasonlóan kényelmetlen. Megpróbálok berakni egy 2-es friendet, de a vékony jég nem engedi, hogy a repedésbe feszüljön. Megpróbálom megtisztítani a repedést a jégtől. Bal kezemmel a vékony jégben billegő szerszámba kapaszkodva, jobb kézzel. Elég bizonytalan egy helyzet. Újabb próba... így sem tart. Kezd érzéktelenné vélni a bal kezem így a köztes nélküli továbbhaladás mellett döntök. Mély levegő, lassan kifúj. Csak nyugalom!- biztatom magam. Még néhány kitekert mozdulat és a fal fölötti hómező alján vagyok.
10m-el följebb, egy összefagyott kőhalmon standolok. Ami nyáron egy könnyű kis szakasz, az télen elég durva tud lenni. A megkönnyebbüléstől, hogy minden rendben ment, az arcomra fagyott vigyorral várom mászótársam.
Egy korty tea és egy fél csoki után mászom tovább. Összeszűkülő szakasszal a végén újabb stand. Könnyebb hosszok után lassan elérjük a kiszálló részt. Egy gyönyörű kb. 70 -75 fokos kis folyosót leküzdve érjük el a gerinc alatti hómezőt. Ezen enyhén balra föl jutunk ki a gerincre. Gyönyörű út.
A gerincen szikrázó napsütés fogad. Lengyelek kis csoportja közelít a csúcs felől - nevetve kérdezik, hogy tetszett az út!? Szuper!!! - válaszoljuk. 10 perc múlva az Oszterva-nyereg alatti, rakott szoknyán haladunk le felé, kemény firnen és még 30 perc ’combos’ lemenettel érjük el a Poprádi házat. Olyan 6 óra körül értünk a parkolóba és elindultunk tovább hogy újabb ’méregtelenítő’ kúrát vegyünk Nova Lesnán, Retteghi Imre bácsinál.
4.nap
Következő nap, hogy egy kicsit lazítsunk, és mi előtt haza indulunk, fölkerestük, a Lisa Polana - ról nyíló Bielavoda völgyét, hogy fölmásszunk, a Mrozekov jégen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése